Bemutatkozás:

 

Lovas karrierem körülbelül 2002-ben, azaz 12 éves korom körül vette kezdetét. Azonban eleinte nem tartott sokáig, ugyanis ahol akkoriban lovagoltam, a rendszertelenséggel igen hamar elvették a kedvünket a kijárástól. Később, 2004-ben, mikor felvettek Szentendrére gimnáziumba, édesanyám valamilyen csoda folytán megkérdezte nem szeretnék e járni a helyi lovardába lovagolni. Természetesen éltem a lehetőséggel és pár nap múlva azon kaptam magam, hogy már ott is vagyunk időpontot megbeszélni. Innentől nem volt visszaút, abszolút a lovak és a lovaglás szerelmesévé váltam. Kapva az alkalmon, ezúton szeretnék köszönetet mondani edzőmnek, Kovács Mónikának, akinek hatalmas szerepe volt abban, hogy a lovak az életem jelentős részévé váltak.

Egy év elteltével már felesbe béreltem egy herélt lovat, Rómeót. Sosem felejtem el őt, kiváló tanító ló volt. Sajnos egy év együttlét után a ló eladásra került, s így jött be az életembe Anita, az első és egyetlen lovam. Először barátnőmé volt, és én csak felesbe béreltem, de már akkor beleszerettem. Rettentően segítőkész, igazi kis Úrhölgy! Nem sokkal később barátnőméknek meg kellett válniuk a lótól, s így került a tulajdonomba Anita! 18. születésnapomra kaptam meg, habár sejtettem, hogy ez lesz az ajándékom, mégis mikor a kezemben fogtam a szerződést, és először elolvastam, csorogtak a könnyek az arcomon. Az örömkönnyek! Új fejezet kezdődött az életemben, s voltak nehézségeink, mégis minden alkalommal álom volt vele dolgozni! Angol lovasként jártuk a díjugrató versenyeket, kisebb, nagyobb sikerekkel, s a díjugratás mai napig csodálatos dolog maradt számomra!

Következő fontos dátum az életünkben 2010. februárja, mikor átköltöztünk csapatostul, lovakkal együtt Tahitótfaluba, a Bodor Majorba. Szerencsétlenségek sorozata következett. 2010. április 9-én az állatorvos közölte a rossz hírt, miszerint lovamnak 50%-os ínszalagszakadása van.  Tél vége révén a ló nem volt túlterhelve, nem is ugrottunk még vele, így a mai napig rejtély, hogy mitől történhetett. Rettentő hosszú fél év következett. 4 hónapig minden nap 10 perc séta földről és a nap további részében boxnyugalom.

 

Régebben már hallottam a természetes lókiképzésről, azonban ekkor tudatosult bennem, hogy eljött ennek az ideje. Kezdtem bújni az internetes oldalakat, s kerestem a választ rá, hogy miként mélyíthetném a kapcsolatomat a lovammal. A szűkített lehetőségek miatt azonban nem igazán jutottam tovább. 4 hónap után megkaptam az engedélyt, miszerint szépen fokozatosan elkezdhettem dolgoztatni a lovamat. Ez azt jelentette, hogy első héten napi egy perc ügetés futószáron, utána minden héten egy perccel növelve. Hosszú volt, de mi kitartóak voltunk. Minden haladt szépen, eljött a tél, én pedig már ültem a lovamon, s még mindig óvatosan, de dolgozgattunk. Próbáltam játszani Parelli játékait, azonban a szűkebb lehetőségek miatt ismét megragadtunk egy szinten. Hamarosan pedig elkezdődött az újabb probléma a lovam köhögött. Eleinte azt hittük azért, amiért a többi, s adtuk neki is azt, amit a többieknek. De neki nem múlt el. Kiderült, hogy kezdődő kehesség. Boxból először napközben kiraktuk karámba, hogy levegőzzön, én kerestem a gyógynövényt, ami még segíthet. 2011. március 24-én, a 21. születésnapomon pedig újabb szerencsétlenség, ismét sántított a lovam, s az ínszalagszakadt lábán a duzzanat, ami maradandó volt, kétszeresére dagadt. Ismét karámban történhetett a baleset. Itt meghalt bennem minden remény, rettenetes napok elé néztem, de fel kellett fognom, hogy valószínűleg már nem használhatom többet a 16 éves lovamat.  Miután az állatorvos kijött, megultrahangozta és közölte, hogy húzódás, és nem ismét szakadás, felcsillant egy apró reménysugár a szememben. Idő közben kitettük a nap 24 órájára karámba, hogy kehessége ne súlyosbodjon. Egy hónappal később hatalmas segítséggel sikerült levinnem Pécselyre a lovam egy hónapos intenzív rehabilitációs kezelésre, Vajky Andreához, ahol minden nap mágneses, lézeres és ultrahangos kezelést kapott, mellette gyógynövényekkel és homeopátiás bogyókkal. Ez volt az egyetlen reményünk. És csoda történt. Mikor két hét után meglátogattam a lovamat, a duzzanat a lábán már fele akkorára csökkent és megkeményedett. Nem hittem a szememnek! Május végén hazahoztuk Anitát, s én úgy érzem kaptunk még egy esélyt az élettől! S talán a sok szerencsétlenség miatt, de olyan szoros kapcsolat jött létre a lovam és köztem, melyet már semmi nem rombolhat szét. Egy délutánon pedig mikor a feküdt a homokban, s fejét az ölembe hajtva pihent, megígértem neki, hogy soha nem adom ki a kezeim közül!

 

Gyógyulása után a szerencsétlenségek sorozata véget ért és ekkor mélyedtünk bele a természetes lókiképzés rejtelmeibe. 2011-ben tértem át erre az útra és úgy érzem ez volt életem egyik legjobb döntése. Fantasztikus dolog a lovakkal a saját nyelvükön kommunikálni, megtalálni a lelkükhöz vezető utat. Olyan dolgokat élhettem át Anitával, amiről régebben álmodni sem mertem volna. Most már biztosan merem állítani, hogy ha megnyered a lovad bizalmát és tiszteletét, onnantól semmi sem lehetetlen számotokra!

 

Életem következő nagy fordulópontja a 2014-es év eleje volt, ekkor ismertem meg egy, a lakhelyemtől körülbelül 5 percnyire lévő tanyát és azonnal eldöntöttem átköltöztetem oda Anitát. Ez azért nagy lépés az életemben, mert azelőtt mindig olyan helyen volt Anita, ahova körülbelül fél óra kocsiúttal jutottam csak el. Szóval éreztem, hogy ez a kapcsolatunkban is nagy előrelépés lesz. Sajnos Anita 2014 áprilisában patahengeresség miatt hosszú pihenőre kényszerült, de remélem idén nyáron ismét visszatérhetünk, mert mi mindig visszatérünk! :)

 

Amikor eldöntöttem, hogy a közelbe költözöm Anitával, megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy veszek egy pónit gyerekek lovagoltatása céljából. El is kezdtem bújni az eladó lovakat, amikor megláttam Zizzy-t (aki eredetileg Kata volt), az izabellafakó welsh pónit. Szerelem volt első látásra, gyengéim az izabellafakók… :D Felhívtam a tulajdonost, aki mondta, hogy vemhes a póni, ekkor el is vetettem az ötletet. Tovább bújtam az eladó lovakat, de nem találtam olyan pónit, aki olyan hatást ért nálam el, mint Zizzy. Ekkor az FSZK-s csajok bátorításával 2014.03.15-én elhoztam Zizzy-t Tihanyból. A csikóról semmit nem lehetett tudni, sem azt hogy mikorra várható, sem azt hogy ki az apja. Sőt Zizzy-ről sem tudok semmit, a korát is csak nagyjából tudták belőni az állatorvosok 8 évesre. 2014.04.02-én megszületett Mazsola a tarka csődör csikó. Habár az eredeti tervem az volt, hogy Mazsolát eladom, mert 3 ló nagyon sok, de mikor megláttam el is vetettem ezt a gondolatot. Születésétől kezdve Ő egy igazi csoda, mindenki szerint! Fantasztikus dolog felnevelni egy lovat, vele lenni élete első percétől fogva és tudni azt, hogy semmi rossz élmény nem érte még az életben, ez olyan megnyugtató érzés! Zizzy pedig egy nagyon különleges kis póni, nagyon bizalmatlan volt és nagyon érzékeny a kis lelke, de már kezd épülni a kapcsolatom vele is… :)

 

Hihetetlen dolog, hogy ilyen közel vannak a lovaim és minden nap láthatom őket, etethetem őket este, kimehetek hozzájuk csakúgy a legelőre. Ezzel az évvel egy teljesen új szakasz kezdődött el az életemben és új értelmet nyert a lovakkal való foglalkozás. Itt igazán az életük része lehetek!

 

Mindezek mellett pedig büszke vagyok rá, hogy megalapíthattuk a Fiatal Szabadidomítók Közösségét, ezzel egy kivételes összefogást példázva a fiatalok között! Mert Mi, Együtt még nagy dolgokat vihetünk véghez!