Bemutatkozás:

Bonifert Rita vagyok (23), Tahitótfaluban lakok, a Dunakanyarban, mégis kétlaki életem van: Egerbe járok mozgóképkultúra és elektronikus ábrázolás szakra, ugyanis gyerekkorom óta nagy álmom, hogy egyszer rajzfilmekkel foglalkozhassak. Sokszor szokták rám mondani, hogy olyan sokoldalú vagyok, hogy az már gömb :D De tényleg, lényegében, minden ami kreatív, azt szeretem csinálni: legyen szó fotózásról, filmezésről, rajzolásról, varrásról, mindenféle művészeti alkotásról. Nevemhez fűződik a Draw Horse és a Kreatív Lovarda is, melyekben jelen van minden hobbim, de legfőképp a lovak. Viszonylag későn kezdtem a lovazást... 2008-ban, 16 éves koromban, mivel családom nem támogatta anyagilag a lovaglást, ezért lovász melót vállaltam azon a nyáron egy pócsmegyeri lovardában, ahol betekintést kaptam a lovardai életbe. Rá egy évre találkoztam Sárkány Dia barátnőmmel, aki lehetőséget adott, hogy foglalkozhassak lovaival. Nem is gondoltam volna akkor, hogy egy shetlandi póni csődör mennyi mindenre tanít meg, mennyi kalandot élünk át együtt. Indigóval kezdtem elsajátítani a szabadidomítást. Miután Zsebe Zsuzsival megismerkedtem és láttam mi mindent ért el Ancsuval, ő volt az első, aki példát mutatott életével és általa ismertem meg a Fiatal Szabadidomítók Közösségét. 2013 nyarán pedig Kisorosziban a Halápi lovarda lovasai mutattak új utat a natural horsemanship világába, a Lovakkal Másként kurzusok által.
Sokáig elképzelhetetlen volt, hogy saját lovam lehessen és egészen a lóvásárlásig egész családom ellenezte a lovas életmódomat. 2013 októberében azonban úgy alakult, hogy kitartó munkám által az ebből összegyűlt tőkéből hazahoztam Diáék farmjára Hatvanból egy nyárifekete hucult. Kodát, Dóbiás Viki barátnőm által ismertem meg, bár csak hiú álmodozásnak tűnt a gondolat, hogy egy napon gazdája lehetnék, az álmodozás végül álommá és céllá vált. Végül hosszú küzdés, megpróbáltatás után okt. 25-én Koda hazajött. Tavasszal pedig szószerint is, ugyanis kis családom már teljesen befogadta és otthont teremtettünk neki egy kis farmon.
Azóta is igyekszünk a természetes úton járni, hiszen lovacskámnak nagy szüksége van, hogy újra bízni tudjon az emberekben. Származása és előélete is ismeretlen. Csak annyit meséltek előző gazdái, hogy Nagykőrösön egy „egyszerű embernél” született és élte szomorú csikókorát, majd Esztergomba vitték miután csere tárgyává vált és itt kocsizták pár évig, míg Hatvanba került egy szerető családhoz. Bár, nem egyetlen módszert követünk, igyekszem mindenkitől tanulni és pont ezért nagyon sok példaképem van.
Főképp western stílusban lovaglok, illetve akarom mondani, van egy western nyergem XD Nagyon szeretem Amerika lovas életmódját az indiánoktól kezdve a ranchokon át, fanatikusan szeretek benne szinte mindent. Ettől függetlenül nem vetek meg mást stílust sem és egyszer biztos alkalmat kerítek arra, hogy hobbi szinten kipróbáljam magam díjugratásban, távlovaglásban stb. 
Legfőbb lovas célom, hogy Kodával minden nap egyre biztosabb kölcsönös tiszteletre és bizalomra épülő kapcsolatot alakíthassak ki. Remélem, hogy egy napon ennek eredménye és visszaigazolása lesz egy ügyességi verseny (pl.: EXCA) helyezés. Aztán, hogy évekkel később, hogy alakul az életem, vajon lesz-e saját, akár nagyobb farmom… Meglátjuk… 
Eddig is igyekeztem fotóimmal, grafikáimmal hozzájárulni az FSZKhoz, de 2014. augusztusától még jobban, hiszen már én is tag lettem és így új feladatok, új élmények, kalandok elébe nézünk, olyan célokat tűztem ki magam elé, hogy segítsem színesíteni az FSZK csapatát, kreatív egyéniségemmel gyarapítsam eddigi kitartó munkájukat, lovammal elért tapasztalataimat, tanúságtételemet, oktatásmódomat, lovas alkotásaimat pedig megoszthassam a közönség számára; remélve, hogy ezzel segíteni tudok mindazok számára, akik keresik a saját útjukat.