Bemutatkozás:

 

”Mióta az eszét tudja, csak a lovakról álmodik…”

Műanyag lovacskáknál több azonban 11 éves koromig nem jutott. Ekkor történt, hogy anyukám először vitt lovagolni a Remény Lovasiskolába, és ezzel kezdetét is vette az új életem. Itt vett szárnyai alá Faldum Gábor aki a mai napig is az edzőm és a családom mellett, neki köszönhetem a legtöbbet. Két év lovaglás után pedig elhatároztam, hogy nekem saját lovam lesz. Sajnos a rokonaim még mindig azt hitték ez csak valami gyerekes fellángolás és majd kinövöm, jönnek a fiúk meg a bulik. Anyukám és apukám végül még is igent mondott, és remélték, hogy a lovazás tényleg a véremben van. A lovasok.hu hirdetései között, pedig egy fiatal tarka heréltet pillantottunk meg apával. Azonnal hívtuk a tulajt „a ló neve Peti”… Anyukámmal nevetésben törtünk ki miközben az ugyancsak Peti névre hallgató fekete macskánk kérdően pislogott ránk sárga szemeivel.

 

2007 December 4:  csattogás és kétségbe esett nyerítés a lószállítóban, ijedt tekintetek cikáztak a falu egyik vendéglője mögött. Petit 5 évesen vittük Bajára haza, bértartásba, ahol hamar ki is derült, hogy lovagolhatósága kezdő szinten rekedt.  A minden napos esések, a kantárak elszakítása, az együttműködés hiánya megnehezítette a napjaimat, tulajdonképpen kezdő ló és kezdő lovas páros voltunk. De nem adtam fel a reményt, egyedül lovagoltam Petin, nem ült rá tapasztaltabb lovas, edzésekre jártunk, és terepre is kimerészkedtünk tavaszra egyedül. Teltek a napok, a hónapok, az évek. Az ugrólovakat hátrahagyva nyertünk versenyeket, kaptam egy barátot, egy társat, valakit, akivel szavak nélkül is megértjük egymást.

 

A természetes lóidomítás? Véletlenek folytán, talán a sors akarta így,hogy 2010-ben  belefussak Pat Parelli nevébe az interneten és még pár lovasba akik zabla nélkül lovagolnak a lovaikon. Azonnal beleszerettem abba, ahogyan a lovaikkal dolgoznak ezek az emberek. Hiába nem kaptam támogatást kinn a lovastanyán, saját kútfőből mégis neki láttam gyakorolni, később pedig egyre mélyebbre ástam bele magam az egész natural horsemanship, vagyis a természetes lókiképzés világába.

2011 májusában alakult meg a Fiatal Szabadidomítók Közössége, mely egy egymástól távol élő emberekből álló, rendkívüli csapatot hozott össze, álmokkal és célokkal! Ekkor már megkezdtem szárnypróbálgatásaimat a szabadidomítás terén, show elemeket tanítottam Petinek, és már egyre jobban ment a csomózott kötőfékkel és nyakmadzaggal való lovaglás is. 2012-ben már egész jól haladt a csapat, első közös bemutatónk is megvolt, de ami a legfontosabb, hogy igaz barátokra leltünk egymásban.2013 májusától a lovam lábsérülését sajnos az idő nem gyógyította meg így műtéthez kellett folyamodnunk, amit Kaposváron végeztek el rajta. A Pannon Lógyógyászati és Rehab Szolgálat egy új esélyt adott nekünk a nehéz időszak után és 2013 augusztusában újra kezdtünk lovagolni.

 

2013 December 7-én Peti haza költözött a nagyszüleim tanyájára 6 év bértartás után. Ezzel egy időben

pedig új ló került a csapatunkba, ő Bambi, az 5 éves herélt póni  akit viszonylag rossz helyről hoztunk, férgesen, rühesen. Félt az emberektől a haza szállítása sem volt zökkenő mentes ebből kifolyólag. Szerencsére kikezeltük, megetettük és már ő is érzi, hogy ő bizony fontos és sosem kell hiányt szenvednie semmiből.  Azt gondolom, hogy Peti mióta itthon van, közelebb a családhoz, és sokkal több mindent meg tudunk neki adni, ezáltal boldogabb lett.

 

 

Végül több, mint 8 évvel, az első Petivel való találkozásunkkal később, visszagondolva semmit nem csinálnék máshogy, mindennek úgy kellett történnie, ahogy történt. Minden esés, minden kudarc és minden boldog pillanat értünk volt, hogy azok legyünk Petivel akik ma vagyunk !