A Turul Népe Lovasudvarban július 23-án került megrendezésre egy Családi Lovas Nap, ahová Petra, Jana, Zsuzsi és Rita érkeztek saját lovaik nélkül, hogy a helyi lovakkal egy workshop keretében mutassák be a szabadidomítás elveit.
A nézőközönség először egy elméleti előadás által ismerhette meg honnan ered a természetes lókiképzés, a lovakkal való helyes kommunikáció menete, megtudhatták, hogy miért kell elsajátítani a vezérkanca tulajdonságait stb. Ez az elméleti alapozás elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsék az emberek, mitől különbözik a kevésbé humánus bánásmódtól. Illetve épp az elméleti tudással alapozható meg azt, hogy 80%ban mentálisan és csak 20%-ban kell fizikailag ellovagolni a lovat.
A gyakorlati bemutatót Petra kezdte:
„Én egy Zeusz nevű 10 éves herélttel foglalkoztam. Tulajdonképpen nem igazán van kapacitás a vele való munkára, ezért felnőtt kora ellenére nem dolgozik, csak el van a legelőn. Éppen ezért kissé nehéz volt elfogadnia, hogy most feladatot kap, de szépen feloldódott és elengedte magát. A körkarámban a foglalkozás kezdeteit, a szabadon lévő unka első lépéseit és miértjeit mutattuk be, és idővel készségesen együttműködött. Az első találkozások alkalmával a fő feladat a kapcsolat megalapozása, szabályok, keretek meghatározása. Talán ironikus, de az alapvető kereteket egy lónál szabadon érdemes kialakítani. Ezek többnyire a "ki mozgat kit" eldöntése, a személyes tér kijelölése, a kontakt felvétele. A csatlakozás egy szelídebb formáját alkalmaztam, a karámban mozgattam. Annyira meglepődött attól, hogy én szándékozom meghatározni az irányt, és nem arra megy, amerre akar, hogy csak nem elvágódott. Igyekeztem megtartani az egyensúlyt finomság és határozottság között, így hamar elkezdte az együttműködésre való szándék jeleit mutatni. Kb. negyed óra alatt könnyen behívható és készséges lett. Kezdetnek a feladataink a mozgatás, figyelem felkeltése, behívás, állás, követés, kimozgatás és hátraléptetés voltak. Időnként dekoncentrálttá vált, amit könnyen lehetett korrigálni. Néha, gyorsabb, határozottabb kérésnél jelezte apró nem tetszését, de végül megállapodtunk abban, hogy együtt lenni jó. Igazán jó fejű, stabil ló, öröm vele foglalkozni, köszönöm a lehetőséget.”
Majd a szomszéd nagyobb karámba visszatérve három újabb lovat vezettek be a szabadidomítók, akik egymást felváltva kommentálták az épp adott gyakorlatok fontosságát:
Jana: "Az én lovam Álmos nevet viselte, ő egy 15 éves sárga herélt, annyit tudtam meg róla, hogy ő a ménes vezér, erre a foglakozás alatt sem cáfolt rá. Egyáltalán nem lehetett kimozgatni, nem félt és nem is érdekelte, hogy én ott vagyok mellette. Pedig pont erre hívtam fel mindenki figyelmét, hogy a ménesben is az a vezető, aki a többieket kimozgatja az adott helyzetükből, ezért sem szabad az embernek hagyni, ha kimozgatja őt a lova. Sokat mozgattam a vállát, hogy rám figyeljen. Lassan, de azért felfigyelt rám, egyre jobban engedett és szépen ellépet. Elsőre ennél többet nem volt értelme kéri a lótól. Mindent összevetve nagyon pozitívan zártuk a munkát."
Zsuzsi: "Én Zengőt kaptam partnernek a workshophoz és azon kívül, hogy nyers ló semmit nem tudtam róla. Már az első 5 perc után éreztem, hogy nem lesz egyszerű eset, sőt talán az egyik legnagyobb kihívás volt eddigi lovas pályafutásom alatt. Abszolút nem érdekelte mit csinálok mellette, csak arra koncentrált, hogy legelhessen és mikor ezt nem engedtem követelőzni, türelmetlenkedni kezdett. A személyes teremet egyáltalán nem tisztelte, a vállánál kimozgatni pedig nagyon nehézkes volt. Nem tetszését az irányba, hogy nem csinálhat azt, amit akar egy jól irányzott rúgással a fejezte ki a combomra. Ezután taktikát váltottam, ennek a lónak sokkal határozottabb fellépés kellett, mint akikkel eddig dolgoztam. Kiküldtem körre, hiszen így egyrészt kellő távolságba került tőlem, másrészt a vállai kimozgatásához is kitűnő feladatnak bizonyult. Első reakciója az volt, hogy megpróbálta kitépni magát a kezemből, majd miután ez nem sikerült elindult körbe körülöttem. Időnként befordult felém, hogy tudtomra adja, ő ezt nem akarja csinálni és amúgy se én mondjam meg, mit csináljon. Újra és újra kiküldtem körre, határozott fellépésre volt szükség, mert azonnal kihasználta, ha leengedtem kicsit. Mindig kitartottam a kérésem mellett, még ha olykor kicsit küzdelmes is volt és azonnal engedtem, ha helyesen reagált. A workshop végére sikerült elérnem, hogy figyeljen rám, ne lökjön fel és tartsa a tisztes távolságot. Sikerült elérnem, hogy nyugodtan álljon velem szemben a kötél másik végén és szépen abba az irányba kimozduljon, amerre kérem. A legnagyobb eredmény számomra pedig az volt, hogy felsétáltunk a pálya lenti végéből a közönséghez és a ló nem mászott be a személyes terembe, velem együtt mozgott és mikor megálltam nem tulok módjára tovább sétált mellettem, ahogy az elején tette, hanem harmonikusan megállt mellettem. Ismét egy ló, akitől, még ha fájdalmasan is, de rengeteget tanultam. Köszönöm!"
Rita: "Tavaszkát, egy 6 éves hucul félvér kancát kaptam a lovardától, akivel a többiekhez hasonlóan bemutattam, hogyan kezdem az ismerkedést egy idegen lóval. Útravalóul azt az információt kaptam, hogy Tavaszka rúgós ló. Mint minden idegen lónál fenntartom az intim szférám nagyobb határvonalát épp a személyes biztonságom és épségem megőrzése érdekében, azonban az információ nem adott okot arra, hogy féljek vagy megbélyegezzem ezt a lovat, muszáj voltam mutatni a megelőlegezett bizalmamat… sőt a foglalkozás végére a hucul rácáfolt a rossz minősítésére. A többi lóval ellentétben az enyém érzékenyebbnek volt mondható, mint társai. Azonban a körmunkát egyáltalán nem ismerte még, így jól bemutatható volt a közönség számára, hogy reagál egy nyers ló az első körre küldésre. Tavaszka először ellenkezett, másik irányba indult és határozott húzásomra még jobban értetlenkedett, de amint jó irányba fordult az engedés hatására érezte ő is, hogy ez a helyes megoldás. Csak fél köröket kértem kezdetben majd azonnali behívással megdicsértem, így a 3.-4. kiküldés után probléma nélkül teljesítette a teljes kört már ügetésben is. A körmunkán kívül még a vezetés és váll-farkiterelések fontosságát is bemutattam rajta."
A workshop végén a csapat összeállt a csoport fénykép erejéig majd a nézők kipróbálhatták Tavaszkán az egyes feladatokat és kérdéseikkel a szabadidomítók felé fordulhattak.
írta: FSZK
A Fiatal Szabadidomítók Közösségének írásai jogvédettek!
Minden gondolatunk tanítójellegű, de a teljesség igénye nélkül megfogalmazott írások személyes tapasztalataink alapján.
Lovakkal kapcsolatos ismereteinket álladóan bővítjük, így egy cikkünk sem mondható befejezett lezárt állításnak, a változtatás jogát fenntartjuk!