November 7-én került megrendezésre a Fiatal Szabadidomítók Közösségének negyedik nyílt napja, a gödöllői Hilltop Lovardában, amelyre személyesen a csapat hívott meg engem, hogy fotósként vegyek részt az előkészületeken illetve a rendezvényen.
A közösség összesen hét lovasból áll, Jana, Merci, Rita, Móni, Zsuzsi, Gitta és a legújabb tag pedig Petra. A csapattagokkal az ismeretségünk már régebbre nyúlik vissza, ezért is segítettem barátként az előkészületekben: a lovarda takarításában, fotókiállításban. A lányok és lovaik már a bemutató előtt 1-2 nappal érkeztek a lovardába, hogy közösen készüljenek fel a nagy napra. Annyira jó volt látni, mikor lovaikkal dolgoztak. Látszott teljes mértékben a lovas és lova közötti bizalmon és tiszteletlen alapuló kapcsolat, ami ennek az elvnek a gyümölcse.
Igyekezetük nem volt hiábavaló, ugyanis idén először várakozásukat felülmúlta az érdeklődők száma, több mint 160-an voltak jelen az előadáson! Szombat reggel Zsebe Zsuzsanna nyitotta meg a rendezvényt köszöntőjével, majd eredményt hirdettek és átadták személyesen a fotópályázat győzteseinek ajándékát. Rövid elméleti előadással kezdték a bemutatót, ugyanis fontosnak tartották, hogy megvitassák a lótartás alapvető tudnivalóit: Miért jó lovat tartani, milyen előnyökkel jár a lovaglás? Milyen lovat válasszunk magunknak? Mi a megfelelő lótartás színtere? Ezek és hasonló kérdésekre adtak választ. Leszögezték, hogyha természetes és lószerű viszonyok között tartja az ember lovait, csak akkor beszélhetünk egészséges lóról és kezdhetjük meg a gyakorlatot, máskülönben „pályára lépés előtt” már problémával indulhatunk.
A sort Rita kezdte Koda nevű hucul félvér lovával, akitől meg is kérdeztem előadása után hogyan értékelte a bemutatót? Mennyit készültek erre a napra és izgult-e, hogy esetleg lova nem hozza a legjobb formáját a nézők előtt?
Bonifert Rita: Akik ismernek közelebbről, tudják, hogy maximalista vagyok, ezért mindent beleadtam a nyílt nap szervezésébe, főképp a grafikai megjelenésébe. A sort én kezdtem meg Koda nevű lovammal, akivel immáron 2 éve foglalkozok. Bemutatóm témája a Mindennapi edzések címet viselte, avagy hogyan kezdjem a szabadidomítást? Lovammal olyan értelemben nem készültem, hogy ez a nyílt nap csak egy visszaellenőrzés volt számomra, hogy amit eddig csináltunk az működik-e idegen közegben is. Nem begyakorolt mutatványokat hoztam a közönség számára, hanem kapcsolatunk alappilléreit. Éppen ezért izgultam (nem is kicsit), de utólag látva sokkal jobb volt ez így, hisz ezért dolgoztunk eddig, hogy minden helyzetben működjön és érezze, hogy ekkora tömegben egy óriási taps esetében sem el kell menekülni, hanem mellettem kereste a biztonságot... így is lett! Iszonyú büszke voltam, hogy ilyen készségesen teljesítette kéréseimet és új feladatokat adott, hogy miben kell még fejlődnünk. Azonban ezzel bebizonyította, hogy rossz előélete már a múlté, hiszen a szabadidomítás rendbe tette mindkettőnk önbizalmát.
Ezután a Barefoot magyarországi viszonteladója, az FSZK főszponzora Harcsa Boglárka látott el minket sok-sok tanáccsal a helyes nyeregválasztással és nyergeléssel kapcsolatban. Majd ezt követően következett Jana és Merci egy-egy helybeli sportlóval, akikkel bemutatták, hogyan is kezdjünk bele a természetes lókiképzésbe. Egyszerűen lenyűgöző volt látni, ahogy a két lovas teljes önkontrollal dolgozott a két idegen lóval és azok is úgy teljesítették minden kérésüket a második találkozás alkalmával, mintha ez lenne a legtermészetesebb – de hát ez így van rendjén, hiszen ez a lovak nyelve.
Előadásuk végén rögtön Janához fordultam, hogy megkérjem, meséljen kicsit arról, hogy határozta el, hogy kipróbálja ezt az utat, amit természetes lókiképzésnek hívnak? Ennek fényében pedig, mit gondol a nyílt napról, mint előadó?
Nyárasdi Jana Marianna: Kiskorom óta szerettem volna lovagolni és mikor végre eljutottam egy lovasiskolába kicsit kiábrándultam látva a többieket, valahol mélyen éreztem, hogy ezt nem így kellene. Az évek során inkább a lovaktól tanultam, mint edzőktől. Kerestem az utam, míg rá nem találtam a természetes lókiképzésre. Sokszor elbizonytalanodtam, hogy működik-e ez a módszer, ha éppen lovamnál nem értem el vele sikereket, de nem adtam fel és a kitartó munka és tanulás meghozta gyümölcsét. Valóra vált az álmom: teljesen szabadon lovagolni és "beszélni" a lovakkal!
Mint előadó sokat kell még tanulnom, de pont ez a cél! Minden nyílt napból tanulok és visszatekintve jó látni, hogy mennyit fejlődtem a kezdetek óta. Összességében a rendezvényünk szerintem idén is nagyon jól sikerült. Az előadások érdekesek témákról szóltak, látszott, hogy a közönséget lenyűgözte . Persze voltak hiányosságok (mint például a nem megfelelő hangosítás) mert még nem rendelkezünk professzionális eszközökkel. de törekszünk, hogy még jobbak és jobbak legyenek a közösségünk bemutatói.
Utánuk következett a legújabb tag, akit a nyílt nap előestéjén avattak hivatalosan is szabadidomító taggá. Petra, Szellő és Szofi lovával példázta, hogyan lehet egy tapasztaltabb ló tanítója a másiknak munka közben.
Elsősorban arra kértem mesélje el, hogyan került hozzá Szellő nevű lova!
Horváth Petra: Szellő tulajdonképpen azért került hozzám, mert senkinek sem kellett. Elrontott ló volt már akkor is, amikor bekerült a családba, később, ahogy megerősödött, kezelhetetlenné vált, ön- és közveszélyes akciói voltak. Nem maradhatott tovább nagyszüleim tanyáján, mennie kellett. Így került fel hozzám Budapestre, és ezzel meg is kezdődött a közös utunk. Azóta már teljesen megváltozott, ő is bebizonyította, hogy a módszer csodákra képes.
A Nyílt nap kapcsán arra is kíváncsi voltam hogyan élte meg az FSZK felkérést, hogyan fog ez hatni a mindennapjaira. Valamint hogyan tetszett az első fellépése immáron a csapattal együtt?
Horváth Petra: Nagyon örültem a felkérésnek, ez egy igazán jó csapat! A lányok maximálisan befogadóak, öröm egy ilyen összetartó társasághoz tartozni. Már részese lehetek beszélgetéseiknek, megosztják velem is élményeiket és már közösen tervezzük a közösség jövőjét. A bemutatót pedig imádtam. Hirtelen jött a megkeresés Janától, hogy fellépnék-e? Kezdetben nem állt össze az előadás, és teljes volt a káosz. Próbáltam megtervezni, átgondolni, volt lámpaláz, de nagyon sokat adott 1-1 ölelés, vagy megnyugtató mosoly a csapattól. Közvetlenül előadás előtt tartottam egy rövid meditálást a lovakkal, majd bementünk és minden összeállt. Persze még van hova fejlődni, de élveztem az első perctől az utolsóig. Már várom a következő fellépésünket, hogy még többet mutathassak a kapcsolatunkból Szellővel.
A szünet után Zsuzsi folytatta a sort, aki Anita és Zizzy nevű két lovával adott betekintést a Parelli 7 játék módszerébe, ugyanis ezekről a gyakorlatokról állítják legtöbben, hogy segítenek a kezdő szabadidomítóknak.
Zsuzsi esetében is kíváncsi voltam hogyan és mennyit készült erre az előadásra. Azonban még jobban foglalkoztatott az a kérdés mit vagy mennyit változtatott lovaglási módján mióta máshogy viszonyul a lovakhoz a szabadidomítás által? Erre rögtön meg is kaptam a választ:
Zsebe Zsuzsanna: A lovaglást angol lovasként kezdtem amatőr díjlovas és díjugrató versenyekre járva. A stílusnál megmaradtam, sőt a díjugratást a mai napig nagyon szeretem, de a lovaglási módomban jelentős változások történtek. Akkoriban mivel a környezetemben ezt láttam és ezt hallottam, normálisnak gondoltam például az állandó izomlázat a karomban lovaglások után, vagy ha nem ment előre a ló, akkor egyből a sarkantyúhoz nyúltunk. Azóta sokkal többre értékelek egy leengedett fejjel közlekedő, elengedett és átengedő lovat, valamint az a ló, akit akkor sarkantyúval tudtam csak előre lovagolni, most már finom csizma és derék segítséggel irányítható. A nyílt napra sajnos nem tudtam annyit készülni, mint szerettem volna, mert pont az előtte levő napokban volt egy vizsgám. A fő témám Pat Parelli 7 játéka volt, ehhez jártam utána angol oldalakon Parelli életrajzának, amit röviden össze is foglaltam a nézőknek. Kicsit aggódtam, fogok-e tudni elég hasznos információt átadni a közönségnek, de amikor ott álltam és ott voltak a lovaim mellettem, hirtelen rengeteg fontos információ jutott eszembe, sajnos még kevés is volt az idő, hogy mindet elmondjam, de nem is baj, hiszen mindenképpen lesz még következő nyílt nap is!
Végül, de nem utolsósorban a már előbb említett Jana lépett újra a pályára immáron saját lovával Harolddal. Témájuk: zablától a cordeoig, avagy hogyan lehet irányítani egy lovat csupán üléssel. Látványos előadást kaptunk arról, hogy egy lovat nem a szárak húzásával kell irányítani, hanem az ember ülésével, másodlagos a láb és a szár, utána jöhet a pálca és hang korrigálásnak.
Végezetül Mercitől érdeklődtem, hogy mióta tagja az FSZK-nak és milyen részt vesz ki a csapatban? Szerinted a nyílt nap milyen hatással volt a nézőközönségre? Milyen visszajelzéseket kaptatok?
Jelenics Mercédesz: A közösség megalakulásától kezdve - amikor még csak egy kósza ötlet volt egy komolyabb hangvételű csapat létrehozása, azóta már oszlopos tag vagyok. Úgy gondolom nincsenek "szerepek" osztva a közösségen belül, mindenki abban tevékenykedik és ott segíti a csapat működését, ahol tud. Van, hogy egy-egy bemutatóra vagy nyílt napra különböző okokból kifolyólag nem tudok személy szerint lovat vinni magammal az adott helyszínre, ilyenkor csak segítő szerepet töltök be, illetve ha van lehetőség, akkor ismeretlen lóval, kezdő gyakorlatokat mutatok be, ami ugyanolyan hasznos és látványos lehet a közönség számára, mint nekem tapasztalatgyűjtés gyanánt. Ebben a nézők visszajelzései most is megerősíttek. Sokan mondták, hogy ezen a rendezvényen szinte minden kérdésükre választ kaptak, ami felmerült bennük a szabadidomítással kapcsolatban és ezért nagyon hálásak nekünk. A következő rendezvényünket sem fogják kihagyni!
Ez alkalommal én is megköszöntem ezt a felejthetetlen élményt és sok hasznos lovas ismeretet, amit kaptam az utóbbi napokban a csapattól. Remélem a fotók hűen árulkodnak arról a mély kapcsolatról, amit az FSZK tagjai lovaik iránt táplálnak és az a fiatalos csapatmunka és összefogás, ami egész rendezvény alatt sugárzott róluk. Én még sok együtt eltöltött és előadásban gazdag lovas éveket kívánok nekik!
A cikk megjelent a Lovas Nemzet 2015. decemberi számában
összeállította a csapat gondolatai alapján: Szabó Juszti és Bonifert Rita
A Fiatal Szabadidomítók Közösségének írásai jogvédettek!
Minden gondolatunk tanítójellegű, de a teljesség igénye nélkül megfogalmazott írások személyes tapasztalataink alapján.
Lovakkal kapcsolatos ismereteinket álladóan bővítjük, így egy cikkünk sem mondható befejezett lezárt állításnak, a változtatás jogát fenntartjuk!