A lovaglásban elismert tény, hogy elsődlegesen a testünket használjuk arra, hogy a lovunknak apró segítségeket adva jelezzük, mit szeretnénk, mit kérünk tőle. Testjelekkel kontrollálhatjuk a mozgását, a tartását, a lendületét, szinte bárm
it,
a képzettségi szinttől függően, ám a határ a csillagos ég. Éveket töltünk a helyes ülés kialakításával, megtartásával, edzőhöz járunk, másokat, egymást korrigáljuk. Pontosan odafigyelünk a kezünk, térdünk helyzetére, minden porcikánkra, hisz ez a ló-lovas közti kommunikáció alapja. Akkor tudnak a segítségek szinte láthatatlan jelekké finomodni, ha mindig a lehető legkisebb jellel indítunk, és abból fokozunk. Ez ugyan így működik (működhetne) a földről is.
Arra viszont sajnos sokkal kevesebb hangsúlyt fektetnek a lovasok, hogy hogyan kommunikáljunk a testünkkel a földről. Pedig a lóval való munkát, legyen az a lovaglás bármely szakága, vagy akármilyen típusú hajtás, a földről kell megalapozni. A ló lovas iránti tiszteletét, a készségességet, a nyomásra engedést, és minden alapot a földi munkánál rakunk le. Nagyon sok lovasnak szinte ugyanúgy dolgozik a lova pálcával, mint pálca nélkül, de vajon ugyan ilyen zökkenőmentes lenne a földről való munka ostor/kontaktpálca nélkül? Természetesen az eszközök használata alapvetően nem rossz, sőt, nagyon nagy segítség lehet, de mindig csak a másodlagos. Az elsődleges, alapvető „eszközünk” a testünk. Ugyan olyan figyelmet kell fordítani a helyet testtartásra a földről való kommunikációban, mint a lovaglásban.
Mielőtt odalépnénk egy lóhoz, meg kell tanulnunk a testünk helyes irányítását, a légzéstől a pulzus szabályozásán keresztül a váll felhúzásáig vagy leengedéséig. Gyakran a lovak a földi munka során elléptetik a lovasokat, kimozdítják őket anélkül, hogy a lovasok azt akár csak észrevennék. Vegyünk példának egy nagyon tipikus helyzetet, kézváltást körmunka során: sokszor látom, hogy a ló bejön (hiszen ha száron van, csak befelé tud fordulni), átmegy a kör közepén, a lovast hátralépésre kényszeríti (amit a lovas készségesen meg is tesz, anélkül, hogy ez feltűnne neki), és így megy át másik kézre. Ez egyike azoknak az apróságoknak, amikor a ló irányítja, tereli a lovast, ezzel átvéve a vezető szerepet. És észre sem vesszük. Szintén gyakori, hogy rövid száron tartjuk a lovat, és magunkra húzzuk, hiszencsak felénk tud mozdulni, majd ellépegetünk a szügye elől, rosszabb esetben ránk lép. Ilyenkor mi magunk generálunk egy konfrontációt, amiben a ló végül elmozgat minket.
Ugyanebből fakad az a probléma is, amikor a lovas rosszul kommunikál a testével, valójában mást jelez, mint amit kérni szeretne. A ló helyesen reagál, a lovas viszont továSXLLMbbra is diszkomfortot ad a lónak engedés helyett, mert azt hiszi mást kért. A ló összezavarodik, és elveszíthetjük az átengedő mentális állapotot is (amiben alapvetően foglalkozni szeretnénk a lóval), hisz lovunk nem ért minket. Minden segítségnek egyértelműnek, tisztának kell lennie, akkor kapjuk meg az általunk vágyott választ. A ló sohasem hibás.
Ha kérünk valamit a lótól, akkor azt érdemes mindig átgondolni előtte, elképzelni a dolgokat, így kiküszöbölhetünk jó pár hibát. Egy rövid videóban bemutatok egy keveset a legeslegalapabb tartásból, mozdulatból. Ami látható: ostorra való félelem/érzékenység deszenzitizálása, majd egy elindítás. A feladat nagyon egyszerű, a földimunka részét képezi talán minden lovasnál. Azt szeretném demonstrálni, hogy önmagában az ostor semmit nem jelent, a mi testtartásunk ad értelmet neki. Direkt ugyan olyan kézmozdulatot használok az ostorral az elindítás és a deszenzitizálás alatt is, a különbség a testtartásom. Érzéketlenítés alatt a vállaim, a testem a ló szügyével párhuzamos, így mintegy falat képzek, egyértelművé téve így a ló számára, hogy nem szeretném, ha előre elmozdulna. Elindítás előtt poziciót változtatok, a testemmel nyitok, a vezető kezemmel jelzem, hogy merre szeretném, hogy menjen (kimutatok), majd elindítom a lovat. Ebben nincs semmi trükk, pusztán annyit szeretnék illusztrálni, milyen fontos a helyes testjel, a segítségek egyértelműsége.
írta: Horváth Petra
A Fiatal Szabadidomítók Közösségének írásai jogvédettek!
Minden gondolatunk tanítójellegű, de a teljesség igénye nélkül megfogalmazott írások személyes tapasztalataink alapján. Lovakkal kapcsolatos ismereteinket álladóan bővítjük, így egy cikkünk sem mondható befejezett lezárt állításnak, a változtatás jogát fenntartjuk!