A lovasok nagy része rászokott arra, hogy jutalom falatokkal hívja oda magához a lovat, vagy kér tőle bizonyos dolgokat. Ennek azonban eléggé megkérdőjelezhető az etológiai alapja.
A ragadozókat, mint például a kutya, jobban lehet élelemmel motiválni, mert a gazdi, vagy mondjuk „vezető” nélkül, a természetben küzdenie kellene az élelemért. Azzal, hogy általad kapja meg a táplálékot, egy hosszú, kimerítő vadászattól kíméled meg (illetve vadászat helyett más feladatot kell végrehajtania, pl: „ül”).
Nézzük meg a lovakat. Mivel a ló emésztése a folyamatos (az emésztőnedvek állandóan termelődnek), a napi 12-16 óra legeléshez alkalmazkodott. A ragadozók kevés alkalommal, nagyobb mennyiséget esznek, a növényevők pedig gyakran keveset. A lónak nem kell megküzdenie az élelemért a mindennapokban. Ha elér egy bizonyos pontot, egy feladatot, amihez már nem elég egy jutalomfalat motivációja, egyszerűen odébb megy, és legel. Még egy fűszál sem szaladt el a lovak elől. A lónak „mindössze” a biztonságért, az életben maradásért, esetleg a ménesen belüli pozíciójáért kellett megküzdenie. Éppen ezért a ló motiválására nem az élelem a legideálisabb, illetve nem így. (Megjegyezném, hogy a ló biztonságérzetét sosem szabad veszélyeztetni. A lónak mindig biztonságban kell éreznie magát melletted, nem tehetsz semmi olyat, amitől az élete vagy az egészsége veszélybe kerülne.)
Ha a lovat jutalomfalattal etetjük, azzal többek között két fontos dologra is önkéntelenül megtanítjuk. Az első az, hogy a fogával hozzánk érhet. Ezzel a ló visszaélhet, esetleg a csipkedésre, harapásra is rászokhat. Vannak szabályok, amiket saját biztonságunk érdekében mindig érdemes betartanunk. Ilyen például a személyes terünk, és például a foggal való hozzánk érés. Én beléphetek a ló személyes terébe, benyúlhatok a szájába, de ő anélkül, hogy én kérném, nem léphet be a terembe és nem érhet hozzám a fogával, nem csipkedhet, nem kutakodhat a zsebeimben, nem lökdöshet, és ha mégis megteszi, az egy vészjelzés, ami azt jelenti: a lovam nem tisztel. Ha nem tisztel, nem fog követni mindenen át, és a kapcsolatunk, a fejlődésünk egy ponton megreked majd.
A másik dolog pedig az, hogy az általad elérhető étel véges, tulajdonképpen kimerül pár almában. Te vagy az almás ember, és ha üresek a zsebeid, az érdeklődése is lankad, némi kutakodás után a ló tovább áll, nem vagy már olyan izgalmas és csábító. Miért is követi az egyik ló a másikat? Többek között azért is, mert új, jobb legelőre tereli. Jó érzés lenne, ha a lovad úgy gondolná, azért érdemes téged követni, mert ott jó lesz számára, ahova te vezeted? Ez egyáltalán nem lehetetlen. Én nem az élelem forrása szeretnék lenni a lovam számára, mert az lehetetlen. Én az szeretnék lenni, aki elvezeti oda, ahol neki jó.
El kell-e ítélni vagy felejteni a jutalomfalatokat a lóval való foglalkozás során? Ha adunk, az rossz? NEM. Csak át kell gondolnunk a helyzetet, és előnyükre fordítani. Nincs fekete vagy fehér, a világ szivárványszínes. Tehát úgy használhatjuk a nassolást kapcsolatunk erősítésére, ha nem tőlünk, hanem általunk kapja. Vegyünk egy példát: szétszórom a finom falatokat, odavezetem, megállítom, jelzem, hogy legelhet, és a ló megtalálja, elfogyasztja a jutalmat. Nem bökdösött, nem sértette meg a terem, nem akaratoskodott, sőt, azt tanulta meg, hogy ahova te vezeted, ott jó. Akár szanaszét is szórhatjuk, egyesével odavezethetjük az élelemhez, ami segíti, hogy evés, legelés közben is figyeljen rád, ha elindulsz, kövessen tovább, hisz újra jó helyre fogod vezetni. Egy helyre is letehetjük, attól függ, kinek mennyi ideje és energiája van erre.
A jutalomfalat önmagában nem jó, vagy rossz dolog. Azon múlik, hogyan használod. Azt szeretném, hogy a lovam mindig azért legyen velem, mert velem lenni jó, ne azért, mert van valami a zsebemben. Ahogy a kapcsolatunk nem a zablán múlik, pont ugyanúgy nem múlhat néhány répán sem.
Pusztán a falatoktól nem fog sem szeretni, sem tisztelni a ló.
Egy olyan vezetőt fog szeretni és tisztelni, akivel jó együtt lenni.
írta: Horváth Petra
A Fiatal Szabadidomítók Közösségének írásai jogvédettek!
Minden gondolatunk tanítójellegű, de a teljesség igénye nélkül megfogalmazott írások személyes tapasztalataink alapján. Lovakkal kapcsolatos ismereteinket álladóan bővítjük, így egy cikkünk sem mondható befejezett lezárt állításnak, a változtatás jogát fenntartjuk!