Összeállítottunk olvasónknak egy 2015-ös nyári élménybeszámolót a szabadidomítóktól egyenként. Sajnos a csapat a sok kitűzött cél ellenére nem tudott aktív lenni az idei FKV vírus miatt, így a csapat többsége ezekben a hónapokban otthon töltötte idejét lovai továbbképzésére. Ám ami késik nem múlik a sok új tapasztalainkat most csak írásban, de később majd élőben is szeretnénk számotokra átadni a következő rendezvény keretében :)
Merci:
Az én nyaram valahol május elején kezdődött, amikor kiköltöztem a nagyszüleimhez a tanyára és augusztus végéig ott is maradtam. Rengeteg élménnyel gazdagodtam, és a lovaimmal együtt sokat pihentünk, a közel négy hónap alatt. Két barátnőmmel sokat lovagoltunk, polgárőr eseményeken vettünk részt, aminek keretein belül a környező településeken is teljesítettünk szolgálatot, vagy mentünk óvodát látogatni patás társainkkal. Lovaglás terén nekem nem túl aktív évszakom a nyár, mert reggel kiengedtem a lovakat a legelőre, és este behoztam őket, közötte csak ritkán foglalkoztam velük a számomra egészen elviselhetetlen hőség miatt. Nekem felüdülés az őszi időjárás közeledte, és aktívabbnak is mondanám magamat és a lovaimat is, ráadásul ebben a tanévben egy teljesen új szakon kezdtem a főiskolát is.
Gitta:
Nagyon jól telt a nyarunk, a nagy hőségre való tekintettel sokat pihentek a lovaim, élvezték a legelőn töltött gondtalan életet. Nem állítottam őket nagy elvárások elé, kényelmesen barangoltunk az erdőben, élveztük egymás társaságát. Újdonság, hogy Cupido kapott maga mellé egy karámtársat, hogy ne unatkozzon, Nocchi Mandorlacchi, a núbiai kiskecske személyében. Reméljük hamarosan jön az ősz és a lovak is fellélegezhetnek a hőség után és többet tudunk aktívkodni velük!
Rita:
"Idén nyáron miután az egri kollégiumból hazaköltöztem elkezdődött az intenzívebb lovazás. Május elején elhatároztam, hogy Kodával egyre többet fogom gyakorolni a vágtamunkát és a helyes zabla használatot, nem is beszélve az egyre alaposabb finomításokról.
Szerencsére sok kedves kislovasom járt hozzám szívesen lovagolni és általuk én is sokat tanulhattam. Megtapasztalhattam Koda türelmét a gyerekekkel, de még azt is, hogy kezdők esetében mennyire szereti feszegetni a határokat, hogy kis is valójában a vezető. A gyereklovagoltatás nekünk csak előnyünkre vált, holott gyakran hallhatjuk, hogyha sokan ülnek egy lovon, akkor nem lehet helyes képezni, más a segítségadás különböző embereknél és összezavarodik. Nyílván az „oktatás”alatt végig ott voltam és korrigáltam a hibákat akár lovam, akár a lovas részéről.
Közben július elején egy gyerektábor keretében bevállaltam, hogy ellovagolok a szomszéd faluba a tábor helyszínére, hogy pár gyermek kipróbálhassa a lovaglás élményét. Nagyon kifáradtam, hiszen minden nap 5 órakor keltem és éjjel 1 körül feküdtem, napközben folyamatosan kellett vigyázni és játszani a picikre. Kodával ötször oda-vissza jártam meg az utat, ami igazi kihívás volt ugyanis egy szakaszon a főúton, bicikliúton, kietlen földúton, majd falun is végig kellett lovagolni. Május környékén kezdtem meg az intenzív vágtamunkát, addig csak bakolások sorozatáról szólt és fejvesztett menekülésről. Első napon hazafelé újra elrabolt, mint egy másfélévvel ezelőtt, mázlim volt, hogy egy akadálynál lelassított és képes voltam rá újra hatni. Viszont nagy örömömre ez csak egyszer történt meg, mikor mindketten távol voltunk otthonunktól és már idegileg is nagyon kikészültünk. A további napokon sokkal türelmesebbek voltunk egymással és a vágta szakaszoknál is teljesen kontrollálható lóvá vált a kis hucul.
Valamint ott volt életem első önálló lovas bemutatója: a Tahitótfaluban megrendezésre került Fjord lovas találkozó. Falumban lévő lovardában, ahol kezdtem lovas "pályafutásomat", most lehetőséget kaptam, hogy Kodával tartsak egy szabadidomító bemutatót. Fantasztikus érzés volt egyrészt ellovagolni a hídon és földöken át, a lehető legnagyobb biztonságérzésben lovam hátán. Olyannyira, hogy egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy az út alatt western kalapomat kobakra cseréljem. Annyira hálás voltam lovamnak, hogy már mindketten örömmel vágtathatunk kettesben, minden eddigi akadályt hátrahagyva. Felejthetetlen élményt jelentett nekem ez a nap. Másfél-két órás bemutató alatt lovammal egy körkarámban illusztráltam a csatlakozás jelentőségét, mint a lovak kommunikációjának és ménesbeli hierarchia alapját. Valamint szó esett az általam sokszor hangsúlyozott nyomás-engedésről: Huculommal fontosnak tartottuk illusztrálni mennyire fontos az engedés pillanata, hogy abban a másodpercben történjen meg az ember részéről is. Minden szituációban ott kell lennie földön és lóháton is, hiszen a lovak az egyszerű és azonnali jelekből tanulnak. Én addig nyomtam ujjammal lovam vállát később farát is, míg arrébb nem tette és így ő maga engedett, lépett ki a nyomásból. Vezetés közben ezt példázva ugyanúgy addig húztam a kötelet míg ő maga végül követett és erre ugyanúgy jutalmul, nem húztam tovább, illetve hátralépésnél és minden mozdulatnál pontosan szemléltettem az engedés pillanatát. A váll melletti helyezkedéssel pedig lehetővé tettem a lovam számára, hogy minden lépésünket együtt-egyszerre hajtsuk végre, hogy ezzel is egyre jobban egymásra hangolódjunk. Utolsó feladatunkként a kiterelés és körmunkára fektettük a hangsúlyt, ahol leszögeztük, hogy az imént tanultak ugyanúgy működnek akkor is ha távolabbról adom a jelet, anélkül hogy én is végrehajtanám. Példáztuk mi a különbség a hagyományos értelembe vett monoton futószárazás és körmunka között. Köszönöm a fjordos csapatnak a lelkesedést, a sok kérdést és bizalmat! Hiszen az előadás közben állandóan kértem segítséget a közönségből is, hogy interaktív legyen és azáltal érezzék ők is a lóval való kapcsolatot, másrészt az álladó kérdésekkel önmagamat is visszaellenőrizhettem. Remélem mondhatom: jövőre, ugyanitt!
Aztán szót ejtenék Füzérről is, aki nyár elején érte el azt a képzettségi szintet, hogy már nem félt se nyeregtől, se kantártól. Intenzív pályamunkák után már júniusban el is mentünk első közös tereplovaglásunkra és egész augusztusig olyan távokat tettünk meg és olyan helyeken jártunk, ami bearanyozta az egész nyarat. Fantasztikus ló lett belőle! Tavaly nyáron, mikor hozzánk került még csak egy félős csikó volt, mára azonban egy délceg, kiegyensúlyozott paripa. Ezúton szeretnék gratulálni Lucámnak a kitartásáért, bátorságáért és lova iránti mérhetetlen szeretetéért!
Végül természetesen Kodáról zárásképpen, akit szintén illet dicséret. Mostanra nyár végére teljesítette a 80 centis ugróakadályt is hátról, holott tavasz elején még a 30 centi is nehézséget okozott neki. Úgy érzem, hogy kötőfékes alapozás után most a zabla jó választás volt ahhoz, hogy tovább fejlődjünk, és új szintre lépjünk. Ezt pedig abból látom, hogy lovam egyre csak finomodik és amit elsajátítottunk egyre precízebben oldja meg zablával és NÉLKÜLE is!
Remélem az ősz épp ilyen eredményes lesz, mint az idei nyarunk!
Jana:
Az idei nyár eleje nem sok jok jót adott nekünk, Harold egy információhiba miatt szárazon kapta a szénát napokig, ezáltal az allergiájábol kialakult kehesség hónapokig nem javult, így én sem tudtam lovazni. Augusztustól elkezdtem oktatni a Kincsem Lovardában, ahol nagyon jól érzem magam, jönnek a kis és nagy ügyes lovasok, kezdők és haladók. Így nyár végére Harold is javult annyit,hogy egy kicsit földről azért elő tudom venni.
Zsuzsi:
Szerintem ismerős az érzés mindenkinek, amikor nyár előtt millió terve van az embernek, de aztán eljön és olyan hamar elillan, hogy ennek a fele sem jön össze. Hát így volt ez velem is. :) A fertőző kevésvérűség miatt idén nyáron utazni nem tudtunk, ezért úgy gondoltam, ezt a nyarat saját magam és a lovaim „továbbképzésére” szentelem.
Egy év pihenő után Anitával elkezdtük ismét az intenzívebb közös foglalkozásokat, amit nagyon élvezek! Hihetetlen, mennyit változott a kapcsolatunk, mióta napi szinten találkozom vele és így mindig változatossá tudom tenni a vele töltött időt. Most döbbentem rá, hogy ez mennyire fontos. Nem csak kihoztam a karámba vagy terepre, hanem volt, hogy csak földről tettem vele egy kört a legelőn, majd visszamentünk a többiekhez, volt, hogy csak kihoztam és lepucoltam, visszavittem, olyan is volt, amikor csak kimentem, megsimogattam, tehát nem voltam kiszámítható, nem kötött össze egyből a munkával. Köszönhetően annak, hogy ennyi időt töltöttem vele, úgy érzem egyre jobban megértjük egymást, egyre kisebb jelekkel tudunk kommunikálni.
A nyarunk egyik kiemelkedő eseménye volt, mikor elmentünk egy napra a Halápi Ranchre és egy fél napos kurzus keretében használhattuk a Horseman pályát, illetve meghallgathattuk Halápi Roli néhány jó tanácsát. :D Nagyon büszke voltam Anitára, mert szuperül vette azt a rengeteg akadályt. Egy-kettőnél bizonytalan volt, de ott is hamar sikerült meggyőznöm Őt, hogy nem lesz baj. Fantasztikus érzés, hogy ennyire bízik bennem!
Amit még megemlítenék, hogy elkezdtem nyáron a közös foglalkozásokat Anitával és Zizzyvel. Nem egyszerű, mert elég komoly rangsorbeli különbség van közöttük, de ha ott vagyok, egész jól félre tudják ezt rakni. Hihetetlen érzés, mikor két lovat vezetsz egyszerre, mikor két ló tekint a vezetőjének egyszerre, még sosem tapasztaltam ilyet azelőtt. Nagyon érdekes miként lehet irányítani őket, nagyon jó visszaellenőrzése annak, hogy jól csináltam-e eddig.
Mazsola pedig éli kis csikókorát, egyelőre csődörként, de remélem már nem sokáig… :D Habár nem ez volt a „leglovasabb” nyaram, de szinte minden nap láthattam őket és ez jelenti a legtöbbet számomra. Átértékelődött bennem minden, ami velük kapcsolatos.
Élvezem, hogy vannak és értékelem minden percét annak, amikor velük vagyok!
A Fiatal Szabadidomítók Közösségének írásai jogvédettek!
Minden gondolatunk tanítójellegű, de a teljesség igénye nélkül megfogalmazott írások személyes tapasztalataink alapján.
Lovakkal kapcsolatos ismereteinket álladóan bővítjük, így egy cikkünk sem mondható befejezett lezárt állításnak, a változtatás jogát fenntartjuk!