A tavalyi Gála után idén egy kisebb szabású nyílt nappal támogattuk a Bottyán Equus Hungária Ló és Kutyaotthon munkáját. Saját lovainkat otthon hagyva, mentett lovakkal dolgoztunk a közönség előtt. A célunk az volt, hogy megmutassuk, hogyan is kezdünk el foglalkozni egy idegen lóval, mik az első lépések, mennyivel más-más módszert érdemes alkalmazni a különböző lószemélyiségekkel. Az alanyaink egyszer már csalódtak az emberben, mindegyik nagyon rossz állapotban került a menhelyre, ezáltal nagy kihívás volt elnyerni a bizalmukat ilyen rövid idő alatt. A bemutató előtti napon választottuk ki a lovainkat és egy kicsit dolgoztunk is velük, hogy valamennyire megismerjük őket.
Zsebe Zsuzsi kezdett Rubinnal: „Amikor eldöntöttük, hogy Rubin legyen az a ló, akivel a csatlakozást fogom szemléltetni, egyből tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolgom. A legelőn csak a megfogásához öt ember kellett, mert kiszúrta messziről, ha kötőfékkel közeledtünk és egyből a másik irányba startolt. Ő az a ló, akit nem érdekel mennyit kell futnia, tart az emberektől, nem bízik senkiben. Nagyon érzékeny, minden egyes apró mozdulatra hevesen reagál és a menekülésből nehéz kizökkenteni. Mindezek ellenére kifejezetten kellemes élmény volt a vele való együttlét. Fantasztikus volt tapasztalni, hogy ugyan apránként, de mindig egyre többet és többet adott nekem, egyre közelebb és közelebb engedett a lelkéhez. Igyekeztem minden apró jelet észrevenni és megértetni vele, hogy bennem bízhat, nálam biztonságban lesz. Hosszú volt ugyan, de sikerült ezt a lélekben megtört lovat meggyőznöm arról, hogy kövessen! Rengeteg lóval csináltam már sikeresen a csatlakozást, de azt hiszem, Rubin örök emlék marad, nagyon sokat jelentett számomra az ő bizalma! Úgy érzem megint sok újat tanultam és nem mástól, mint magától a lótól! Ők a legjobb mesterek, a legtisztább lelkek, tehát köszönöm Rubin, remélem megtalálod a legtökéletesebb gazdát, megérdemled!” Zsuzsi.
Ezután felmentünk a karámokhoz, ott Molnár Móni következet Jake-el - a ménesből való leválasztást mutatta be vele: „Jake egy 4 éves herélt, aki az elmúlt évek egyik legdurvább állatkínzásának elszenvedő alanya volt. Megcsonkították a nyelvét, de szerencsére a Bottyán Equus segítségével mára már egy boldog ló, aki nagyon kíváncsi, makacs és szeret csipkelődni. Kiválasztott lovam számára olyannyira új volt, hogy egy kis karámba megpróbálta őt egy ember leválasztani társaitól, hogy sokáig nem is szeretett volna velem kapcsolatba lépni. Sokáig tartott, amíg legalább egy kicsi engedést láttam rajta, de végül eljött a pillanat és ekkor behívtam magamhoz. A bemutató alatt rettentően izgultam én is és Jake-t is zavarta a sok ember. Viszont rendíthetetlenül küzdöttünk mindketten, hogy megértsük és megértessük a másikkal mit is szeretnénk. Az eredményt pedig én is alig akartam elhinni: Jake nem csak oda sétált hozzám, de szabadon követett, és egy helyben állva tűrte, hogy a pálcával végig simogassam és még csattogjak is mellette. A lányokkal hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk Jake is bent marad a többiekkel és vele is átvesszük az első lépéseket. Nagyon sokáig hősiesen koncentrált és tanult, de a körmunkát már nem vállaltuk be együtt, hiszen így is rengeteg új dolgot kellett megtanulnia rövid idő alatt. Nagyon boldog vagyok, hogy én lehettem az, aki megmutatta neki, hogy igenis vannak, akik nem akarják bántani... sőt, az ő nyelvén próbálnak vele szót érteni. Örültem, hogy elkísérhettem egy darabon azon az úton, aminek a végén egy saját gazda és otthon várja.” Móni
Móni csatlakoztatása után Bonifert Rita, Jelenics Merci, Móni és jómagam egyszerre négyen foglalkoztunk a karámban „kölcsön” lovainkkal. A három alap feladat köré építettük fel az előadásunkat és mutattuk be változatosan, egymást kiegészítve a különböző ló személyiségek megnyilvánulásait és különböző lovasok módszereit: barátkozás-érzéktelenítés, nyomásra engedés és vezetés, kiterelés-körmunka…
„Mikor kiválaszthattuk, melyik lóval szeretnénk bemutatót tartani, szinte egyből rávágtam, hogy én leginkább kislovat szeretnék. Ám mikor megláttam a menhelyen, hogy az egyik ilyen póni micsoda vezér herélt, miképp tartja terror alatt a többi lovat, kicsit elbizonytalanodtam. Foltinak hívják, Bakonyoszlopról mentették 2013. áprilisában. Azonban a kis gengszter meggyőzött, kiválasztottam: tanulni szeretnék tőle, hogy a bemutatón megtaníthassam, miképp lehet elérni egy domináns pónival szemben a tisztelet és a bizalmat egyaránt! Előadásom alatt szemléltettem milyen gyenge határ van a félelem és tisztelet között. Gyorsan megtanulta, hogy a pálca jelenlététől és hangjától nem kell félnie, mert ha egy ló a rémület miatt teljesítené a kérésünket, amit leadtunk a pálcával, az sosem lesz őszinte feladat végrehajtás. Pöttyösömmel fontosnak tartottuk illusztrálni a nyomás-engedést, hiszen minden szituációban és érintésben ott kell lennie földön és lóháton is. A váll melletti helyezkedéssel pedig lehetővé tettem pónim számára, hogy minden lépésünket együtt és egyszerre hajtsuk végre, hogy ezzel is egyre jobban egymásra hangolódjunk. Bemutatónk végéig Folti egyszer sem kérdőjelezte meg vezetői szerepem. Látszott rajta, hogy annak ellenére, hogy a lovak ménesében ő a főnök, a kettőnk ménesében örömmel rám hagyatkozott és lelkesen követte minden kérésemet. Ehhez feltétlen szükséges volt, hogy már az elején olyan alapokat fektessünk le, amiben érezhette, hogyha velem együtt működik, akkor bizalmas társakká válhatunk… és így is lett! Az erőszakos, nyomulós póni, aki a látogatókat eddig mindig csak etetőgépeknek nézte, velem szemben olyan türelmet és együttműködést tanúsított, hogy úgy éreztem, bemutatónk tökéletes példázása volt annak, hogy legyen szó nyers vagy "elrontott lóról" a szabadidomítás megfelelő szaktudással, de legfőképp megfelelő alázattal, szeretettel tényleg csodákat művelhet” Rita
„A legelőre érve elkezdtem keresgélni, hogy melyik ló legyen a partnerem a másnapi bemutatón. Ahogy ott állva pásztáztuk a ménest, egy kis fekete póni kezdett el szaglászni engem. Ott és akkor úgy éreztem, a kíváncsiságával kiválasztott engem. Egy remek személyiségű lovat ismertem meg Baileys-ben, kíváncsi, érdeklődő, az új dolgokat hamar megszokja és könnyen gondolkodásra ösztönözhető. Érzékenynek is bizonyult, ami segítette a munkámat, de mégis könnyen deszenzibilizálható volt a külső ingerekre és az eszközeimre egyaránt. A péntek délutáni gyakorlásunk során eljutottunk a körmunkáig, ahol egyre kontrollálhatóbb volt a mozgása. A bemutató napján készségesen követett és figyelte a mozdulataimat, a szemével és a fülével szinte mindig figyelt engem különösebb figyelemfelkeltések nélkül. A körmunkával zártuk a bemutatónkat ahol az előző naphoz képest kicsit zavartabbnak bizonyult, valószínűleg az én jelzéseim nem voltak elég egyértelműek és türelmesek az ő képzettségi szintjéhez képest. Baileys három éve került a menhelyre csikó korában, anyukájával együtt mentették őket Nagylókról. Remélem egyszer olyan szerető családhoz kerül, akik megérdemlik ezt a nagyszerű és együttműködő lovat.” Merci
Az én lovam Bond, egy tizenegy éves herélt. Dinamikus, kíváncsi, a hierarchia alján lévő, minden ló elől kitérő, ijedős, de az emberekkel bizalmaskodó, csipkedő, nyomulós, mégsem rosszindulatú. Mocsáról lett mentve hat társával együtt, évekig volt bezárva egy sötét, trágyával szennyezett, elhanyagolt, istállónak nem nevezhető helységbe, ahol sem megfelelő ellátást, sem foglalkozást, gondoskodást nem kapott. Nem lehet tudni, hogy valaha is volt-e munkába fogva, akár kocsi elé, akár lovas alatt. Első foglalkozásnál el kellett gondolkodnom, vajon tényleg jól választottam? Aztán kiderült, hogy nem egy félős lóról van itt szó, egyszerűen csak a lovaktól fél, viszont semmi mástól nem. Ha kicsit erőteljesebb jelet adtam vagy több energiával közeledtem felé, pánikba esett és menekült. Másnapra viszont annyira elfogadott vezetőjeként, hogy teljesen nyugodtan tudott mellettem állni, már nem akart ijedtében elsodorni, és nem is kapta fel a fejét minden zajra. Nagyon átengedő lett a nyomásra, küldésre, megállításra. Nagyon finoman kellett bánni vele, de mégis kicsit erélyesen. Remélhetőleg olyan gazdára talál, aki ezt a finom érzékenységét kezelni tudja!
A bemutató végén válaszoltunk a felmerülő kérdésekre és akinek kedve volt hozzá, megsimogathatta a lovakat. Minden résztvevő feltöltődve és jó érzésekkel távozott, mi pedig reméljük mihamarabb lesz folytatás!
A cikk megjelent a Lovas Nemzet 2015. júniusi számában
A szabadidomító nappal kapcsolatos további élménybeszámolók:
összeállította a csapat gondolatai alapján: Nyárasdi M. Jana
A Fiatal Szabadidomítók Közösségének írásai jogvédettek!
Minden gondolatunk tanítójellegű, de a teljesség igénye nélkül megfogalmazott írások személyes tapasztalataink alapján.
Lovakkal kapcsolatos ismereteinket álladóan bővítjük, így egy cikkünk sem mondható befejezett lezárt állításnak, a változtatás jogát fenntartjuk!