Az előző blogbejegyzést két hónapja írtam Zarándokról. Általában heti egyszer foglalkozok vele, mert vagy ő foglalt vagy én… Most szeretném Veletek megosztani a hétfői edzésünket, hogy lássátok milyen fejlődésen ment keresztül két hónap alatt.
Mindig földi alapozással kezdem: érzéketlenítéssel, követéssel, kiterelésekkel, körjátékkal. Ami itt említést érdemel az a körjátékban a vágta, ugyanis Zarándokról azt kell tudni, hogy a hátról vágtája egy eszeveszett koordinálatlan rohanás, így elkezdtük földről gyakorolni, hogy megtanulja, lehet szépen, nyugodtan is vágtázni. Úgy kezdtem, hogy amint beugrott körön vágtába egyből behívtam és jól megdicsértem. Ezzel már ott tartunk, hogy a kezdetekhez képest egész kis jelre beugrik vágtába és egy-egy kört mindkét kézen szépen le tud nyomni. Persze még mindig behívom utána, megdicsérem, ilyenkor mindig kifújja a levegőt és relaxál. Kezd nyugodtabb lenni, nem húzza már fel magát annyira azon, ha vágtáznia kell. Így volt ez hétfőn is, mind a két kézen nagyon szépen beugrott, hozzáteszem helyes lábra, mert azelőtt az sem mindig sikerült. Nekem ez hatalmas eredmény, iszonyatosan tudok örülni egy szép vágta beugrásnak, amit mindig érzékeltetek is vele, ő pedig nagyon is értékeli!
Mivel próbálunk ugrani „tanulni”, a körjáték után földről mentünk a járóiskolán, az utolsó rudat felraktam egy-egy gumira. Először egy kicsit botlott rajta, de utána gyönyörűen emelte a lábait, kezdi érezni ezt is.
Felülés előtt még kicsit lazítottam a nyakát, meghajlítottam földről mind a két irányba. Erre is már egész szépen reagál, az első foglalkozások alkalmával köröztünk pár percet mire rájött, hogy csak a fejét kérem be. Ezután ráraktam a sidepull-t, általában azzal lovagolok, jobban szeretem, mint a csomózott kötőféket, tisztább jeleket tudok vele adni a lónak. Mikor felszállok Zarára, mindig megállítom pár percre, ugyanis szokása volt, hogy ilyenkor minden jelzés nélkül egyből elindul. Az ügetése is rengeteget fejlődött, már nem rohan, hanem tud szép, nyugodt, ütemes ügetésben menni, szuper érzés! Még mindig van olyan, hogy elkezd őrült tempóban ügetni, de már hamar tudom koordinálni és egyre kevesebbszer fordul elő.
Kicsit dolgoztam vele körön. Lépésben már nagyon szépen meg lehet hajlítani a kör ívének megfelelően, ügetésben még van mit fejlődni, de haladunk szépen. Gyakoroltuk, hogy ügetésből megáll, hátralép, majd állj-ból ügetés. (A hátralépést is együtt kezdtük el tanulni hátról. Amikor először kértem, csak annyit tettem, hogy megtartottam a szárat, hogy ne előre induljon és jeleztem finoman a csizmámmal, mire ő teljesen pánikba esett, már majdnem ágaskodott, de addig nem engedtem a kezemmel, míg hátra nem lépett. Nagyjából háromszor játszottuk el ezt, mire megértette mit akarok tőle, azóta már finom jelzésre akár 3-4 lépést is tesz nekem hátrafele.) A körmunka eredménye egy átengedő és elengedett ló lett. Ezt bizonyítja az is, hogy most volt az első alkalom, amikor Zara ügetésben is lenyújtotta a nyakát, éreztem, ahogy feladja a hátát és elengedetten, lazán megy. Elmondhatatlan érzés volt!
Ezután kezdtünk el a járóiskolán átmenni, hibátlanul sikerült, gyönyörűen emelte a lábait, majd mentünk ügetésből egy x-en. Erről annyit kell tudni, hogy február közepén próbáltam vele földről egy x-et átugrani, de átesett az akadályon, abszolút nem érezte a lábait hogyan kéne raknia. Most hátról ügetésből háromszor csodaszépen átment az x-en, úgy hogy hozzá sem ért!
Végül pedig beugrattam hátról vágtába, mindkét kézen egy-egy kört kértem tőle. Jobb kézen már egész szépen halad, a bal kéz még elég rohanós, de már ott is jobb, mint az elején!
Még mindig állítom, hogy hihetetlen ez a ló! Óriási szíve van, és azt hiszem sikerült önbizalmat adnom neki, mert egyre fantasztikusabban teljesít! A gazdája, aki végig nézte a hétfői foglalkozást, azt mondta, soha senki alatt nem látta ilyen szépen menni a lovát, nyugodt volt és összeszedett. Hihetetlenül jól esett, azt hiszem ez kellő visszaigazolása annak, amit én is érzek Zarándoktól. Szeretettel és türelemmel bánok ezzel a lóval az első alkalom óta, mert neki ez kell! Nem könyvekből olvasom, mit csináljak, hanem érzésből csinálom, hiszen a lovak nagyon hamar megmutatják, hogy jó úton haladunk-e! Azt hiszem, én jó úton járok, köszönöm szépen Zarándok, hogy megmutattad nekem ezt az érzést!
írta: Zsebe Zsuzsanna
A Fiatal Szabadidomítók Közösségének írásai jogvédettek!
Minden gondolatunk tanítójellegű, de a teljesség igénye nélkül megfogalmazott írások személyes tapasztalataink alapján. Lovakkal kapcsolatos ismereteinket álladóan bővítjük, így egy cikkünk sem mondható befejezett lezárt állításnak, a változtatás jogát fenntartjuk!